Sajnos sokak szerint Stephen King az egyetemes irodalom non plus ultrája. Szerény véleményem szerint még Zoránnál is nagyobb kókler, és egy Stephen King könyvnél csak egy gagyibb dolog létezik: egy King filmadaptáció. (Leszámítva a Ragyogást persze, nem is tetszett szerencsétlennek.) Történt egyszer, hogy ez a csirkefogó gondolt egyet, és „feldolgozta” Lars Von Trier kórházsorozatát, a Birodalmat, „Kingdom Hospital” címen. Ha másért nem, hát ezért egyszer még felelnie kell, emberiség ellen elkövetett bűnökért, rögtön a Phil Collins-per után.
Nem tudom, hogy ez a borzalom inspirálta-e a „Darkplace” angol sorozat készítőit, mivel mindkét produkció 2004-es. Az viszont biztos, hogy King alaposan ki van figurázva, úgy személye mint terjengős, sajtos-kukoricás ponyvái is, valamint a hat rész egy démonlakta, elátkozott kórházban játszódik. A nyolcvanas évek égő sorozatainak (Knight Rider, Akciócsoport…) hangulatát és képi világát idéző Darkplace-ben a dokik bármikor előhúznak egy fegyvert fehér köpenyükből, és még temetésre is shotgunnal meg lángszóróval járnak. A hat epizód egy-egy borzalmasan gagyi horrorsztorit dolgoz fel, a fiktív Garth Marenghi (Matthew Holness) írói, rendezői, színészi tehetségének túlérett gyümölcseit. Az eredmény kegyetlenül vicces, Holness mellett pedig az új brit comedy színe-java tűnik fel, olyan sorozatokból mint az Extras, az IT Crowd vagy a zseniális Mighty Boosh. Töltsétek le, vagyis miket beszélek, rendeljétek meg díszdobozban, CSAK AHOGY ÉN IS SZOKTAM, OKÉS??!
