Grúzia nem éppen a tejjel-mézzel folyó kánaán, munkanélküliség, korrupció és téglánként széthordott kisértetfalvak jellemzik inkább. Mindez nem az én véleményem, mert én még sosem voltam ott, de egy kedves grúz ismerősöm sokat mesélt hazájáról – a hely mindezek mellet gyönyörű egyébként, állítólag. Géla Babluani, grúz rendező filmje sem festi rózsaszínnek hazája helyzetét, a „13 Tzameti” (13 Tizenhárom) hangulata egy kicsit olyan mintha Tarr Béla rendezné a „Hostel”-t. Ez egy minimalista film, igazából egy ötletre épül, és az az egy ötlet sem forradalmian új. Viszont működik.
A sztoriról sokat nem szabad mondani, mert két mondattal a film végéhez is érnék nagyjából, de van benne orosz rulett, és az mindig izgalmas. Ha szereted a szikár hangulatú, lecsupaszított fekete-fehér filmeket megspékelve egy nagy adag feszkóval – de tényleg nagy adaggal! – akkor uzsgyi, neked való.
